Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban csütörtökön, a tragédia helyszínén, az egykori Vásártéren.

A városi gyásznapon Fekete Zsolt polgármester (Salgótarján, Szeretem! Egyesület – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd, Tarjáni Városlakó Egyesület) az idén 100 éves Salgótarján legmegrázóbb tragédiájának nevezte a 66 évvel ezelőtti sortüzet.

“Salgótarján azzal váltotta ki a hatalom megkülönböztetett gyűlöletét, hogy itt maga a munkásság utasította el a rendszert, és amire a legbüszkébbek lehettek elődeink, az az, ahogyan a munkásszolidaritás működött a városban” – fogalmazott.
Mint mondta, ezrek indultak munkatársaik kiszabadítását követelni, pedig akkor már minden józan ember tudta, hogy az életével játszik.

Az emberekben a félelemnél erősebb volt a bajtársiasság, a szolidaritás parancsa; talán ez is közrejátszott abban, hogy a salgótarjáni sortűz az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni leszámolások legvéresebb sortüze volt – tette hozzá.

Fekete Zsolt a sortűz áldozatainak állított emlékmű előtt állva hangsúlyozta: az alkotás Salgótarján minden jóérzésű, tisztességes polgára tiltakozását is kifejezi a mindenkori önkényuralom és a tömeggyilkosságok ellen, történjenek azok bárhol a világon, “mert a tömeggyilkosságokat soha semmilyen történelmi helyzet vagy szükségszerűség nem indokolhatja.”

A nógrádi megyeszékhelyen 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért a Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, 33 férfit, 11 nőt és két gyereket azonosítottak, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) 131-re teszi az áldozatok számát.

Bodó Mónika, a Pofosz Nógrád megyei szervezetének elnöke azt mondta, azért nem lehet tisztázni az áldozatok számát, mert az akkori anyakönyvvezetőnek meg kellett változtatnia a halál okát a hivatalos okiratokban.

Felidézte, hogy a két letartóztatott kisterenyei munkás kiszabadítása érdekében összegyűlt három-négyezer ember mellett megjelent a térnél mintegy 40 pufajkás és két szakasz szovjet kiskatona is, akik lőállásba, illetve a vezetéknek kiásott gödrökben helyezkedtek el, szemben a tüntetőkkel, három páncélos autó pedig elzárta a menekülési útvonalakat.

Fél 12 tájban nyitottak tüzet a karhatalmisták, majd pár perces szünet, valószínűleg tárcsere után, újra tüzeltek, és a katonák is csatlakoztak a pufajkásokhoz. A legtöbb embert hátulról, menekülés közben érte a lövés – emlékezett Bodó Mónika.

A gyásznapon a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház és a Bányász-Kohász Fúvószenekar közreműködött. Salgótarján polgármestere megemlékezett a Pofosz korábbi nógrádi elnökéről, a közelmúltban elhunyt Bérczesi Mihálynéról is.
Szerdától látható a vásártéren a Gloria Victis – 1956 emlékezete a világban című kiállítás. A Magyar Emlékekért a Világban Közhasznú Egyesület mobil tárlata nagyméretű táblákon mutatja be a világszerte fellelhető ’56-os emlékeket.

Az emlékező műsor után intézmények, szervezetek, pártok helyezték el koszorúikat, virágaikat az emlékműnél. A megemlékezés előtt ökumenikus istentiszteletet tartottak a római katolikus főplébánia templomban, ahonnan a résztvevők emléksétán vonultak a December 8. térre.

Forrás: MTI

Fotó: Fekete Zsolt Facebook