2018. november 14., szerda - Aliz
Keresés a tartalomban
Nógrád MegyeÉlet az Ipoly mellett - Tragédiától félnek Ipolytarnócon

Élet az Ipoly mellett - Tragédiától félnek Ipolytarnócon


Rettegett vendég az ipolytarnóci portákon az Ipoly folyó, de a víz nem kérdez: évente egyszer-kétszer beállít, eláztatja a padlót, a bútorokat, rogyasztja a házfalakat, viszi a termést. A Nógrád megyei falu áradás elől gyakran menekülő lakói kínjukban már arra is gondoltak, hogy rizst termesztenek a kertben, de attól is félnek, hogy egyszer rádől valamelyikükre a ház.

Ipoly001


- Nyolc ingatlan van rendszeresen veszélyben, hét a Rákóczi, egy a Dankó Pista úton, ezek a házak 100-150 méterre vannak az Ipolytól - mondja Szabó Tibor polgármester az MTI-Pressnek, hozzátéve: igaz, hogy az Ipoly olykor kisajátítja magának ezt a területet, de a veszélyeztetett lakók "direkt módon" nem árvízi területre építkeztek. Mint magyarázza, az 1980/81-es folyószabályozás után mindenki megnyugodott, csakhogy a bal oldalon - Ipolytarnócnál - nem építettek töltést a kitermelt földből, míg a szlovák oldalon két kilométeres hosszon igen. Ez azt jelenti, hogy oda nem engedi a vizet a megemelkedett szint, ide pedig engedi.


- A mi oldalunkon épült depónia csak kopott a 80-as évektől, a folyó még mos le belőle, amikor kilép a medréből - közli.
A polgármester érzékletesen írja le, mi történik ilyenkor: az Ipoly egy, két, majd három szakaszon pillanatok alatt kilép a medréből, ezek a szakaszok aztán összeérnek, ebből lesz egy 500 méteres hosszú terület, amikor teljesen egy szintben van a víz, nem is látni a folyót. Ez a víztömeg a lapos réten gyűlik, amíg gyűlik, majd amikor megtelik, szinte meglódul a Rákóczi út irányába. A próbálkozások - a zsákolás, a töltésépítés, a töltésre zsákolás - semmi eredményt nem hoznak, a folyó akkora erővel, nagy sodrással jön.


Az önkormányzat most pályázatot adott be, két szakaszon összesen 731 méteren építenének árvízvédelmi töltést úgy, hogy annak négy-öt napos árvízterhelést ki kell bírnia. Mivel az Ipoly eddigi legmagasabb vízállása 432 centiméter volt, a töltést úgy akarják megépíteni, hogy elbírja a 487 centiméteres vízállást is.


Mindig menni, menni


Ipolytarnóc Rákóczi úti lakói csak azon lepődnek meg, hogy napos, száraz időben keressük meg őket. Hozzájuk ugyanis akkor állítanak be a fotósok és az operatőrök, amikor térdig gázolnak a vízben, mentik az állatokat, és otthagyják vízben álló házaikat. Mint mondják, pár éve még többen voltak, mintha az újságírók is legyintenének már: "Ipolytarnóc mindig víz alatt van."
Bada Tiborék tíz éve laknak a folyó mellett, a hétgyerekes szülők már nem is számolják, hogy ez idő alatt hányszor öntötte el őket a víz.


- Amikor esik az eső, már rendesen rettegünk, hogy na, most kijön a víz - meséli a feleség.
Ők jó félméteres betonkerítést építettek a ház védelmére, de repednek a falak, hiába javítgatják. A család minden áradáskor költözik az iskolában kialakított menedékhelyre. Ilyenkor tíz percük van a pakolásra - már rutinosak ebben -, annyi ruhát kapnak össze, hogy a gyerekek tudjanak iskolába járni közben, a könyveiket, táskáikat viszik, meg pár ruhát maguknak, semmi többet. - Nem jó nekünk sehogy. Mindig menni, menni, már unjuk - panaszolja Bada Tibor, aki reménykedett abban, hogy lebontják majd ezeket a házakat, de már nem látszik rá esély. - A legtöbbször este kell szedelődzködnünk, aztán meg azon gyötrődni, hogy most mikor lehet hazamenni, rendet csinálni, fertőtleníteni... Már sok.


A szomszédok egymást is riasztják, ha baj van, és az átmeneti szálláson várakozva beszélgetnek egymás között arról, hova is jöttek ők lakni. Ezek a házak szociálpolitikai támogatásból épültek, és visszaköszönő, döntő érv volt az érintettek részéről, hogy olcsó volt a telek. Badáék akkoriban 80 ezer forintért vették meg a telket, de úgy érzik, hogy bepalizták őket. Ráadásul szabadulni sem igen tudnak, mert a házukat 300-400 ezer forintnál többért nem tudnák eladni.


- Sőt semmiért nem tudnánk eladni, mert ide nem is jönne senki lakni. Esetleg ha a hivatal átvenné - egészíti ki Badáné.
- Állítólag most gát épül ide, de azzal se leszünk kisegítve. Ha a víz itt nem bír átjönni, átjön a patakon, itt lesz a talajvíz, ugyanott leszünk - érvel a férj, hozzátéve: a ház ugyanúgy rogyadozni fog, ezt mindig kiszáradás után veszik észre. - Attól félünk, hogy egyszer csak ránk dől, amikor bent alszunk.


Mutatja az udvarról, hogyan süllyed az alap, hogyan dobják le a külső falak az új vakolatot. Kölcsönt is kértek már a rendbe hozásra, mert úgy nem maradhat a ház, ahogy a víz hagyta, de ez a helyrehozás elég céltalannak tűnik - legfeljebb az újabb áradásig tart. A kert most be van ültetve, de ha jön az ár, az is hiábavaló.
- Nehéz ügy, na. Csak az tudja, aki itt lakik - foglalja össze a férj.

Ezt nem lehet megszokni

Badáéktól a szomszédba, Ráczné Oláh Lilihez megyünk, az ő házuk legalább stabil alapra épült hét éve. A háromtagú család mindig otthon marad, amikor mások költöznek, legfeljebb az asszony öccséhez mennek át a faluban. Itt a lakásba nem megy be a víz, de kívülről vízben áll a ház. Most megint betonozni kellene.


- Nem félnek, amikor itt maradnak?
- Dehogynem félünk, nem is alszunk. Hogy jön-e még víz, mi lesz...
Ráczné azt mondja, elmennének innen, de a szociális segélyből nem tudnak albérletet fizetni vagy másik házat venni. Az udvar végében épített istállóban most is van egy ló, ha baj van, az állathoz vízben hordják a szénát. A disznót legutóbb kimenekítették, mert "ott fulladt volna meg", vitték azt is a rokonokhoz. Kertet Ráczék is művelnek.
- Ültetni kell, legalább borsót, zöldséget. Örülünk, hogy nő minden, aztán meg elviszi a víz.


Amikor jön az áradás, a férfiak rakják a homokzsákokat. Ráczné - aki idegességében egymás után szívja a cigarettákat - állítja, hogy "ezt nem lehet megszokni, hogy most elviszi a házat a víz vagy nem. Ránk dől, itt halunk meg, pláne, hogy nem olyan jó házak ezek."

Árvízi krónika

Bemegyünk Kulcsár Ernőnéhez is, akitől hasonlókat hallunk:


- Rendbe hoztuk a házakat, de ugyanúgy jön föl a víz, ugyanúgy süllyednek mindenhol, lejönnek a vakolatok, mert vizes az összes fal, az aljzat is. Adományokból, a biztosítási pénzből, meg amit mi kapunk, szociális segélyekből próbáltuk normálisan helyrehozni. De szerintem az lenne a legjobb, ha tudna az állam másikat adni, mert ezek a házak már úgyse lesznek jók. Attól, hogy most éppen nincs víz, még nem jobb a helyzet.


Kulcsárnéék sem szívesen költöznek ki a házukból áradáskor, "csak akkor, amikor már tényleg bent volt a víz, az Ipoly is, meg a szennyvíz is". Akkor, egy éve egy olyan családi házba költöztek, amelyet az önkormányzattól kaptak meg egy-két hónapra.
- A lakásban bokáig érő víz volt, és nagyon nehezen húzódott le - idézi fel Kulcsárné. - A bútorok egy részét felvittük abba a házba, az egyik szobáé teljesen megsemmisült. Furnérból volt, ahogy megázott, már szét is hullott. Adományokból kaptuk, ami most van. Amikor visszajöttünk, fertőtlenítettünk, kezdődött a betonozás, a vizes falakat levakarni, mindent, amit lehetett, szigetelni... Kaptunk a vöröskereszttől cementet, festéket, sok mindent, ami tényleg nagyon jó volt.


Ez a ház van a legalacsonyabban az utcában. Gazdája úgy véli, az nem megoldás, hogy "megcsináljuk a házat, utána megint kiönt a víz, aztán megint megcsináljuk". Szerinte az lenne a legjobb mindenkinek, ha el tudna innen költözni. Kulcsár Ernőné öt gyerekével lakik a házban, három nagyobb gyerek már elköltözött.


Milyen állapotok vannak, miután lement a víz? A válasz: borzalmas. - Tőlem megy le legutoljára a víz. Halak voltak a kertben tavaly is. Igaz, hogy ilyen kicsik, de halak voltak a kertben. Ültetni se tudtam tavaly, kínunkban már azt mondtuk, hogy rizst ültetünk az udvarra.


A család tíz éve lakik Ipolytarnócon, akkoriban az 1400 négyzetméteres telket 50 ezer forintért vették. A szocpolos házból meg "ki van sajnálva minden".


- Ha az állam nem mozdul erre, akkor maradunk itt, aztán ha kiönt a víz, ugyanúgy rendbe hozzuk a házat. Ha tudjuk. Meg ameddig lehet. Félő, hogy ha száradnak a falak, összerogy valamelyik, és, ne adja isten, történik valami tragédia. Ezekből a házakból már úgyse lesz semmi - kesereg.

Ipolytarnóc polgármestere rögzítette az áradási veszélyhelyzetek krónikáját. 1995 júniusa és 2011. március 19-e között 25 alkalom szerepel a listán. Az első 10 évben "mindössze" hétszer volt áradás, 2006-ban aztán háromszor, 2008-ban és 2009-ben kétszer-kétszer. Tavaly tízszer öntött ki az Ipoly, legutóbb pedig márciusban érkezett a tavaszi árvíz Ipolytarnócra.

 

Forrás: MTI-Press - Dudellai Ildikó
Fotó: MTI - Komka Péter

 

2011-06-14

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite