2018. november 20., kedd - Jolán
Keresés a tartalomban
Nógrád MegyeInterjú Dömsödi Gáborral

Interjú Dömsödi Gáborral

A televíziós műsorvezetőként ismert Dömsödi Gábort választották a Nógrád megyei kis falu, Bokor polgármesterévé novemberben, és ezzel 2:2-re áll a polgármester-választásokat illetően. Otthon, Bokorban kétszer nyert, a közeli városban, Pásztón kétszer vesztett. Érződik valami makacsság ezekben az indulásokban, amit nem is vitat, de igyekszik megvilágítani az okok hátterét is.

domsodig


A Közgazdaságtudományi Egyetemen közlekedés-marketing szakon végzett újságíró nem az a felszínes showman, akinek a szórakoztató műsorok nézői gondolhatnák. Egyébként jelenleg nincs televíziós műsora, és nem kizárt, hogy nem is látjuk már a képernyőn. Bokori otthonában beszélgettünk vele.

- Azt mondta egyszer egy tévés vetélkedőben, hogy ha veszíteni akar, akkor polgármester-választáson indul. Időben ez a 2010-es második pásztói kudarc után volt. Pedig összességében döntetlenre áll.

- Pásztón szoktam veszíteni. Azt gondolom, hogy itthon azért nyerek, mert itt ismernek, és erre büszke vagyok, de arra is, hogy amikor a feleségem indult, őt is megválasztották ugyanilyen arányban. Amikor az ember messzebbre kerül, ott gyanakodnak, ott én vagyok "a tévés", "a gazdag ember". Voltam én már minden... Itt mindenki pontosan tudja, hogy nincsenek hátsó szándékaim. Egyébként legutóbb Pásztón 86 szavazattal többet kaptam, mint az ellenfelem, a hasznosi városrészben pedig eggyel. A mátrakeresztesi városrészben kaptam ki, ahol egyáltalán nem ismertek. A mátrakeresztesi történetnek meg az a szépsége, hogy Friderikusz Sándor műsorában a stúdióban vettem a telefonokat, amikor pénzt gyűjtöttünk Keresztesnek az árvíz után. Amikor vittük a pénzt, nem is kerítettünk ennek feneket.

- Mi ez a makacs elszántság, amivel mindig nekifut a polgármesterségnek?

- Ez egészen más Pásztó és Bokor esetében. Itthon ebbe belekeveredtem. Fontosnak tartottuk, hogy ne építsenek szennyező üzemet a falu közepére, szállítsák el a szemetet, és ha valamit már létrehoztunk, azt nagyon féltjük. Ilyen a vendégház, a tájház, a Traktormajális. Amit helyben lehetett, azt megoldottuk. A nagy problémák megoldását - munkahelyteremtés, infrastruktúra, közlekedés, oktatás - már a kistérségi központban kell elvégezni, és így jött Pásztó. Bokor életét azzal lehetne még jobbá tenni, ha munkahelyek létesülnének Pásztón, és a közlekedést javítva be lehessen járni. Az oktatást pedig minél versenyképesebbé kellene tenni, innen is Pásztóra kell hordani a gyerekeket.

- Miért a ragaszkodás a pásztói polgármesterséghez?

- Az első választás előtt nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy mindent feltérképezve, gyakorlatilag üzleti tervet készítsünk Pásztóra. Elég komoly szellemi kapacitás állt mögöttem, pásztói vállalkozók, akik révén bekerültem a helyi közéletbe. Amikor veszítettem, borzasztóan sajnáltam, hogy abból, amit kitaláltunk, semmi nem fog megvalósulni. Akkor is elégedett lennék, ha az ötleteimből valamit megvalósítanának, de ha Dömsödi mondta, akkor persze véletlenül se... Például az iskola előtt van egy utca, ahol minden reggel életveszélyes helyzetbe kerülnek a gyerekek, mert hiába nem lehet, megáll mindenki. Előbb-utóbb elütnek ott valakit, mert az iskolások szaladgálnak át az autók előtt. Elmondtam már közlekedési szakemberként, hogy ha egyirányúvá teszik az utcát, a gyerekek a járdánál tudnak kiszállni, nem kell átmenniük az úttesten, az autók meg ki tudják egymást kerülni. Kell hozzá három tábla, legfeljebb 100 ezer forint, és egy kis jóakarat. Ezt másfél éve jegyzőkönyvbe vették, azóta sem történt semmi, mert én mondtam. Ebből van ez a makacsság. Látom, hogy lehetne sokkal jobban, de nem csinálják. És a magamfajta kreatív ember ezt nem bírja. Nem az hiányzik nekem, hogy én döntsem el, kit vegyünk fel közmunkára, hanem az, hogy a lehetőségeket ki kellene aknázni.

- Lehet, hogy a nézői meghökkennek, hogy ilyenekkel foglalkozik.

- Nem tudom, hogy ez most hízelgő vagy rossz.

- Inkább hízelgő.

- Néha részt veszek közéleti, politikai vitaműsorokban, és azt mondják elismert emberek: nem is tudtuk, hogy neked van eszed. Pontosan tudom, hogy ez minek szól. 1990-ig politikai műsorokat szerkesztettem és vezettem, a rendszerváltó tévé, az MTV 2 "cipzáros" Napzártájánál dolgoztam. Nem volt nekem való, mert én a lelkemre veszem. Nekem vannak érzelmeim, és egy politikai műsor készítőjének ez nem előnyös. Akkor, a rendszerváltás idején az ellenzékből mindenki ugyanazt akarta. Aztán ez azért kellett nekik, hogy rögtön egymásnak mehessenek. 1990 óta politikai műsort nem, csak szórakoztató műsort csináltam, és elkönyveltek showmannek, de ez nem jelenti azt, hogy a privát életben ilyen kérdések nem foglalkoztatnak, és nem teszek értük. Magamért soha nem tudtam harcolni, de a faluért igen, ezt mindenki megmondhatja, aki már keveredett velem kapcsolatba.

- Magáért miért nem?

- Nem tartom erkölcsösnek. Természetesen minden nap kihasználom, hogy ismernek, szeretnek vagy nem szeretnek, de ha nem szeretnek, az is jó, mert hamarabb akarnak tőlem szabadulni. Soha nem játszottam rá, sőt mindig zavarba hoz, amikor protekciót akarnak nyújtani, de nyilván ez álságos megközelítés. Például önök is itt vannak, és ha nem Dömsödi Gábor lenne a polgármester, az nem lenne olyan érdekes. A falu érdekében ezt ki is használom.

- Hogyan ingázik Bokor és Budapest között?

- Egyre lassabban. Nem tudom, hogy most hogy lesz. A gyerekek Budapesten vannak, gyakran velük van az édesanyjuk is, és én is sokat utazom. Hétvégén mindig itt vagyunk, ez az otthonunk. Ha tehetném, minden nap ingáznék - ahogy régen -, de ez ma már finanszírozhatatlan. Ilyen üzemanyagárak mellett sokkal olcsóbb egy kis bérelt lakás Budapesten. Ez egyébként a programok csoportosításánál nagyon racionálissá teszi az embert. (

- Negyvenhárom éves koráig Budapesten élt. Hogyan került Bokorra?

- Egy munka kapcsán ismerkedtem meg a bujáki erdésszel, összebarátkoztunk, és vetetett velem egy lovat. Ahol most ülünk, itt volt az istálló. Innen már nem volt visszaút. Most már csak istállóm van, lovam nincs. Tíz évig lovaztunk, és amikor már nagyon értettem hozzá, akkor rájöttem, hogy nem értek hozzá. Nagyon jó időszaka volt az életemnek, pedig borzasztó energiákba, fáradtságba kerül a tartásuk, az volt a csúcs, amikor öt lovam volt. Egy lóval sokkal több baj van, mint egy gyerekkel. Szögezzük le, hogy nagy baromság volt. Ha valaki tanácsot kérne tőlem, azt mondanám, hogy ne csinálja, de én ugyanígy csinálnám. Sokat tud adni egy ilyen állat az embernek, és sokat lehet tanulni, önuralmat is. Akkor még Budapesten laktunk, és jöttünk hétvégén pihenni. Este kilenckor érkeztünk, azt láttuk, hogy a ló szétrúgta az önitatót, és térdig áll az istállóban a trágyás víz, kint mínusz két fok van. Fogtam a kislányom meg a gumicsizmákat, és hajnali háromig meregettük a vizet. Nagyon felemelő, viszont csapatépítő tréning egy családban.

- Televíziós műsorvezetőként emlegetem én is, de jelenleg nincs önálló műsora.

- Főzni hívtak az egyik csatornára, ott szerepeltem, mint szakács, bár soha nem tudtam főzni, de még az étel is finom lett. Nincs olyan tévéműsor, amit szívesen csinálnék, és a televíziók ki tudnának fizetni. Nincs. Nem becsülöm le a mai műsorokat, sőt nagyra tartom a Való Világ vagy az X Faktor gyártási színvonalát. Ezek olyan nagyszabású műsorok, hogy mindenkinek kihívást jelentenek a szerkesztőtől a világosítón át az operatőrig - egyetlenegy embernek nem nyújtanak ilyen szép feladatot, a műsorvezetőnek. Az övék borzasztó nehéz, de nem szép munka. Az ilyeneknél nem is vagyok szóba jöhető, mert itt a műsorvezetőknek szépeknek és fiataloknak kell lenniük. Olyan műsorok meg nem nagyon vannak, amelyekben a műsorvezetőnek bölcsnek vagy ironikusnak, élettapasztalattal megáldottnak kellé lennie.

A közéleti, politikai beszélgetős műsorokba riportalanyként szívesen elmegyek, de műsorvezetőként nem csinálnám szívesen. Amit szeretnék, azok kicsit korszerűbb portréműsorok, forgatás, stúdióbeszélgetés - nem celebekkel, hanem valódi sztárokkal. Mondom a mániámat: Psota Irén. De ezek rétegműsornak számítanak, minden, ami a mélyebb kultúrához tartozó, az ma már rétegműsor. Egy talk show-ban is csak celebek lehetnek a szereplők, mert rájuk jön a nézettség. Az az öt-tíz százalék, amely valami egészen mást szeretne, az nem célcsoport a televízióknál, ezt tudomásul kell venni. Úgyhogy lehet, hogy nem fogok már televízió-műsort csinálni. Vannak beszélgetések, aztán mire olyannak látszik a műsor, amelyet szívesen csinálnék, kiderül, hogy nincs rá pénz. Az a rossz ebben, hogy nagyon el vagyok kényeztetve. Annak a Friderikusz Show-nak voltam a produkciós vezetője, amelyik minden idők legnézettebb televízió-műsora volt, és marad is. Azokat a műsorokat sok pénzből tudtuk csinálni, igényesen, nagyon profi csapattal.

- Akkor most szünet van.

- Lehet, hogy televízió nem is lesz már. Meghívnak egy-egy műsorba vendégnek, az elég arra, hogy televíziózzam, találkozzam a kollégákkal. Minden héten van egy élő, másfél órás rádióműsorom.

- Nem nagyon tudom elhinni, hogy csak úgy eltűnik a nyilvánosságból, a szereplésből.

- Az biztos, hogy nem tűnök el, alkatilag távol állna tőlem. Egy autós újság tulajdonosaként észrevettem, hogy nincs autós érdekvédelem, és elkezdtem ezen dolgozni, most fél éve oknyomozó újságírást folytatok. Helyfoglalási engedéllyel demonstráltam az Autóklub székháza előtt. Itt is az átláthatatlan dolgok zavarnak, mindenhol a nyilvánosságot akarom elérni. Az nem várható tőlem, hogy csendes ember legyek. Amikor szívinfarktusom volt, azt mondták, hogy ne idegeskedjek. Hazajöttem, három napig nem is írtam semmit, majd amikor elkezdtem, felment a vérnyomásom az egekbe. Azt mondtam, jó, ezt nem lenne szabad csinálni, de akkor mi a fenének élek? Az igazságérzetemet hihetetlenül bántja, ha hülyének néznek, ha nem használják ki a lehetőségeket.

- Az igazságérzet tud kopni az idővel, az ember betörik, és sok mindenre inkább próbál már rálegyinteni.

- Ez két ellentétes folyamat. Egyrészt bölcsebbé válik az ember, és tudja, hogy nem szabad mindennel foglalkozni. De van egy másik oldal is, az, hogy egyre kevesebb a vesztenivalód. Már abban a korban vagyok, amikor felnőtt korúak a gyerekeim, nincs adósság a házamon, nem akarok új autót venni, bejártam a világot. Azzal nem lehet megfogni, hogy kirúgnak az állásomból. Most már attól vagyok boldog, ha felmegyünk a dombra, és sétálunk két órát a kutyákkal. Ehhez nem kell sok pénz. Ha most lenne vége, azt mondhatnám, hogy jó életem volt, és minden egyes pillanatban úgy éltem, ahogy jónak tartottam.

 

Forrás: MTI / HÍR PORT 24

 

2011-12-07

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite