2018. december 16., - Etelka
Keresés a tartalomban
ItthonKádár János születésének századik évfordulója

Történészkonferencia Kádár János születésének századik évfordulója alkalmából


Történészkonferenciát rendezett Kádár János néhai kommunista pártfőtitkár születésének századik évfordulója alkalmából a Politikatörténeti Intézet; a szerdán kezdődött kétnapos budapesti konferencián Roger Gough angol történész, aki a nyugati szerzők közül először írt monográfiát Kádárról, egyebek mellett elmondta: az 1968-as új gazdasági mechanizmus során Kádár szorgalmazta a kapcsolódást a Világbankhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz, de szovjet nyomásra akkor még lemondott erről.

kadar janos

A történész közölte: a Kádár-rendszer konszolidációjával előtérbe került a Nyugattal való kapcsolattartás fontossága is, a Központi Bizottság plénuma előtt Kádár azt hangsúlyozta a hatvanas évek végén, hogy a kereskedelmi forgalom 30 százaléka a nyugati országokkal, főleg az akkori Nyugat-Németországgal bonyolódott.

Roger Gough emlékeztetett arra: amikor 1960-ban Kádár beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén, a küldöttek fele kivonult, utána pedig a kétórás manhattani sétáján tüntetők fogadták. Johnson amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója ugyanakkor később azt mondta: Magyarország tovább jutott a kapcsolatfelvételben a nyugati államokkal, mint a többi szovjet szatellitország. Ezzel kapcsolatban a történész felidézte, hogy Péter János külügyminiszter szorgalmazta a szorosabb kapcsolattartást az ideológiailag eltérő országokkal, amit Kádár támogatott, noha ennek nem mindig volt meg az eredménye.

Meglátása szerint ezzel együtt az Egyesült Államokkal "döcögve fejlődtek a kapcsolatok" a vietnámi háború, illetve Mindszenty József bíboros, hercegprímás ügye miatt.

Megemlítette, hogy kulturális kapcsolatokról és az emberi jogokról is beszélt Kádár a helsinki értekezlet záróülésén 1975-ben. Van, aki úgy látja, ez nem tetszett a szovjet vezetésnek, mások szerint azonban a szovjetek éppen Kádárt bízták meg, hogy az emberi jogokról beszéljen a többi szocialista ország nevében.

Az angol történész rámutatott: Kádár a szociáldemokratákkal tartotta a legszorosabb kapcsolatot a nyugatiak közül. Helmut Schmidt akkori nyugatnémet kancellár azt mondta Kádárról: soha senkinek, így a szovjeteknek sem adott tovább semmit abból, amiről közöttük szó esett.

Elmondása szerint az amerikai nagykövet még azt is lehetségesnek tartotta, hogy Kádár közvetítsen Carter amerikai elnök és Brezsnyev szovjet pártfőtitkár között. Az pedig, hogy George Bush amerikai alelnököt fogadta, "kiváltotta Andropov szovjet pártfőtitkár haragját".

Mitrovits Miklós történész előadásában rámutatott: Kádár János saját 1956-os tapasztalataiból fakadóan az erős politikai vezetés mellett tette le a voksát, és csak utána következett nála a program meghirdetése. Ezzel szemben Alexander Dubcek csehszlovák pártfőtitkár először egy jó politikai program kidolgozásában bízott, és ehhez keresett vezető politikusokat.

Az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozással kapcsolatban elmondta: előtte feszült hangulatú találkozó volt Dubcek és Kádár között, amelyen Kádár súlyos hibának nevezte, hogy Dubcekék nem mentek el a szovjet blokk országainak varsói tanácskozására. Dubcek mellett kiállt Kádár Varsóban, emiatt Walter Ulbricht NDK pártfőtitkár megtámadta Kádárt, és azzal fenyegetőzött, hogy a kommunizmusellenes hullám Magyarországot is eléri.

Utalt arra, hogy Varsóban még nem döntöttek a katonai beavatkozás mellett, Kádárnak pedig nem volt felhatalmazása erre a Politikai Bizottságtól. Dubceket ezután felhívta Brezsnyev, de nem enyhült a légkör Csehszlovákiával szemben. 1968. augusztus 17-én titokban találkozott Révkomáromban Dubcek és Kádár, ezúttal már keményen igyekezett nyomást gyakorolni Dubcekre, mert "parányi esélyt még látott a megegyezésre". Nem említette azonban Dubceknek a bevonulás tervét és a másnapi moszkvai tárgyalást sem.

Kádár nem tudott gyakorlati tanácsot adni Dubceknek, de a végsőkig kiállt a politikai megoldás mellett, még akkor is, ha neki csak a katonai megoldásról voltak tapasztalatai. Kádár tudta, hogy nélküle is beavatkozik a többi ország, "a prágai tavasznak nélküle is vége lesz", és úgy gondolta, ha nem adja fel a szovjetek iránti lojalitását, talán megmentheti a magyar gazdasági reformokat - tette hozzá.

Novák Csaba Zoltán, a marosvásárhelyi Román Akadémia történésze rámutatott: Románia kedvező nyugati kapcsolathálóval rendelkezett Ceausescu hatalomra kerülésekor, 1965-ben, az erdélyi magyar értelmiség pedig viszonylag magas pozíciót töltött be. A román pártvezetés ugyanakkor folyamatosan a magyar revizionizmustól tartott, és a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének szándékában is ezt vélték felfedezni.

Szólt arról, hogy a két ország közötti kényes kérdések a tárgyalások előkészítése során sokkal komolyabban felvetődtek, mint "élesben" Ceausescu és Kádár között. Aczél György, a kultúrpolitika irányítója egy ilyen előkészítéskor megjegyezte, hogy nyugati lapokat lehetett kapni Bukarestben, de magyarokat nem - említette meg.

Közlése szerint az 1977-es nagyváradi találkozón a kétoldalú kapcsolatok visszafogását szorgalmazta a román fél. Ceausescu ekkor a magyar delegáció egyik felvetésére, miszerint vetítsenek több magyar filmet Romániában, úgy felelt, hogy "a magyar filmek rossz minőségűek", ezért nem lehet azokat vetíteni.

Elmondta, ezután a jószomszédi stratégia megbukott, Kádárt merevség jellemezte a román kapcsolatokkal szemben. Ceausescu nyugati megítélése a hetvenes évek végéig ezzel együtt kedvezőnek számított, ugyanakkor a tárgyalásokkor "kellemetlen beszédpartner" volt, mert túl sokat beszélt.

A kétnapos konferencián előadást tartottak, illetve tartanak történészek, szakértők: Szelényi Iván, Romsics Ignác, Földes György, Ripp Zoltán, Feitl István, Rainer M. János, Bárdi Nándor, Csizmadia Ervin és Takács Róbert.

Forrás: MTI/ HÍR PORT24

 

 

2012-05-23

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite