2018. november 17., szombat - Hortenzia, Gergő
Keresés a tartalomban
Nógrád MegyeMerjünk 56 örökösei lenni - Megemlékezés

Merjünk '56 örökösei lenni! - Megemlékezés Bátonyterenyén

okt23kisterenye1Ünnepi szentmisével kezdődött az 1956-os megemlékezés Bátonyterenyén a kisterenyei római katolikus templomban.

 

A szentmisét Zachar Béla püspöki tanácsos celebrálta.
A templomból az ünneplők fáklyás felvonulással mentek el az ökumenikus emlékműhöz, ahol a helyi Váci Mihály Gimnázium növendékei ünnepi megemlékezését tekinthette meg a több száz résztvevő. Ezt követte Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a Nógrád Megyei Közgyűlés Elnöke ünnepi beszédével, majd a város Polgármestere Nagy-Majdon József köszöntötte október 23-át.
Az ünnepség koszorúzással ért véget.
A polgármester köszöntője pontosan érzékeltette az ünnep aktualitását, ezért - szokásunktól eltérően - teljes terjedelmében közöljük azt.


Tisztelt ünneplő közönség!
Tisztelt egybegyűltek! Kedves Bátonyterenyeiek!

1956 megítélése így 54 év távlatából sem egyszerű.
1956: a kommunisták elviselhetetlen elnyomására adott első történelmi jelentőségű válasz. A békébe alázott Kelet-Közép-Európa első tragédiába torkolló válasza a tankok erejével és az állambiztonságiak kegyetlenségével fenntartott status quóra - az akkor már tizenegy éve „ideiglenesen" fölöttünk állomásozó szovjet diktatúrára. Tizenegy esztendő diktatúrára a magyar szabadság tizenegy napja. Egy-egy év elnyomásra egy-egy nap mámorító és fájdalmas szabadsága jut. S aztán pontosan még háromszor tizenegy évet, egy krisztusi emberöltőt kellett várnunk függetlenségünk és a magyar demokrácia kikiáltására.

1956: a történelem veszteseinek és áldozatainak felemelt feje, nyílt tekintete és fegyvert fogó karja volt. Szabadságharc a hódítók ellen. A tartomány életakarata. Egy lélekben ismét erős nemzet önmagára találása.
1956 az ifjúság válasza és véráldozata volt a rólunk, de nélkülünk megköttetett megalkuvásgépezetre, az újbóli nemzetfosztásunkra, a Párizs környéki békediktátumra, a Lajtánál emelkedő szögesdrótra, a nagyhatalmi világfelosztásra.

1956: a magyar egyetemisták és ifjak, az ocsúdni kezdő, kisemmizett parasztok, a munkástanácsokban önkifejezést találó munkásság és a hivatását ismét felismerő értelmiség közös válasza volt és maradt. Az egyetemisták pontokba foglalt követelései indították el október 22-én a szabadság lavináját. Mint 1848. március idusán, úgy 1956. október 23-án is az ifjúságé volt a döntő szerep. Ez a nap a magyar nemzet őszi feltámadásának ünnepe volt és marad.

1956: Nekünk, magyaroknak az a 11 nap, amellyel mi rendítettük meg a világot! S mi, mai magyarok az elsőszülöttség jogán ennek az Őszi Feltámadásnak vagyunk az örökösei. Becsületünket ez fémjelzi mindmáig a világban. A száműzöttek, az emigránsok s köztük ismét és főként a magyar ifjúság vitte szét a szélrózsa minden irányába szabadsághitünket és bámulatos munkabírásunkat. Őket és '56 emlékét dicséri, hogy mind az öt földrész befogadta az új magyar exodus menekültjeit.

A forradalom és szabadságharc leverése után a Kádár-korszak miliőjéhez hozzátartozott egy „számtanpélda" ismételgetése
Nyolcszor hat? Negyvennyolc.
Nyolcszor hét? Ötvenhat...

A köztünk élő 56-osok még emlékezhetnek az eredmény bemondását követő cinkos kacsintásokra, pillantásokra. „Akkoriban megtanulták és jól tudták a magyar szorzótáblát"
1956-ban egy emelkedni vágyó nemzet állampolgárai voltak elődeink, akik fegyvert ragadtak az elveikért.

Az összefogás, az igazságakarat, a szabadságharc szelleme és erkölcsi ereje az egyetlen, amely ma is gyógyírt és megoldást adhat rendkívül súlyos társadalmi betegségeinkre és gazdasági gondjainkra.
Most 2010-ben elmondhatjuk szüleink, nagyszüleink példáján: nem engedünk 48-ból, de nem engedünk 56-ból sem.
Ez a lelkület volt, amellyel 2010 tavaszán és őszén vér nélküli forradalom zajlott le hazánkban. A forradalmi lendület azonban nem torpanhat meg és nem törhet meg az építő munka közben sem. Új alapokra kell helyeznünk nemzetünk jövőjét!

Jövőnk talpköve - mert Berzsenyivel szólva: „minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs" - kizárólag 1956 eszméje lehet. Ez lengetheti reményünk zászlaját!

Ahogy Jókai Anna meghatóan fogalmazta: „ezt a lyukas közepű '56-os zászlót majd csak befoltozza végre a lelkünkbe égetett magyar címer."


Tisztelt Ünneplők! Kedves Fiatalok!

Merjünk '56 örökösei lenni! Ma sem könnyebb a társadalmi helyzet, mint azokban az időkben. Ma is legalább annyi gond nyomja vállunkat, mint akkor és annak előtte, az emberiség legszörnyűbb diktatúrájának éveiben. Merjünk ismét bízni a fiatalokban! Az elfáradtaknak és az elkeseredetteknek ők fognak hangot adni. De merjünk magunk is fiatalok lenni! A lelki fiatalság nem más, mint a jövőbe vetett hitünk akarása.

Merjünk ismét '56 hangja lenni! Olyan hang, amely az elkeseredettség mélyéből kiált Istenhez és embertársainkhoz. Olyan hang, amely lelkierőt önt a csüggedőkbe. Ez a hang azokat segítse eszmélésre és tettekre, akik a szomorúságtól nemhogy az utcára nem mennek ki, de még lélekben sincs ünnepelni kedvük semmilyen dicső és mártírfényű múlt felemlegetésével - és sebzett demokráciánk gyógyítását is másokra hagyják.

1956 Pilinszky János költő szavaival: „a mélypont ünnepélye" volt. Akkor elsősorban azok mondták ki az „elég volt, nincsen tovább" parancsát, akik tudták, hogy áldozatuk nem lesz, nem lehet hiábavaló. '56 öröksége ma azt is jelenti, hogy minden magyar kétszer, háromszor többre legyen képes, mint eddig volt!
A közös erőfeszítés teremthet csak ismét összefogást, akárcsak 1956-ban.

Nem buzdíthatok senkit kevesebbel, mint amit a harmincas évek világválságából Amerikát kivezető elnök, Franklin Delano Roosevelt mondott beiktatásakor, 1933-ban: „Nem szabad engednünk abból, hogy szembenézzünk hazánk mostani állapotával. Ez a nagyszerű nemzet eddig is fennmaradt, és fenn is fog maradni, újjáéledve és jólétben."
A magyar nemzetnek hosszú még az útja, hogy fellélegezzen, hogy öntudattal, egyenes derékkal állhasson ismét a nemzetek sorában. Ehhez saját múltjából merítve kell új emberi és erkölcsi távlatok felé elindulnia. Már ma kezdjük el építeni a holnapot! Az építkezés azonban csak összefogással és kitartással párosulva lehet sikeres és eredményes!

Ehhez kívánok minden nemzettársamnak , bátonyterenyei honfitársamnak lelkierőt és igazságosságot.

 

 

okt23kisterenye2

 

Nógrád24.hu

2010-10-23

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite