2018. szeptember 24., hétfő - Gellért
Keresés a tartalomban
Test és lélekMunkamánia-jó vagy rossz?!

Munkamánia-jó vagy rossz?!


Dolgozni muszáj. Mindenki munkával tölti a napját, a megélhetésért, a szerencsésebbek erkölcsi többletért is, és sokaknak lelki kielégülést is nyújt, ha eredményesen állnak helyt a szakmájukban. Normális keretek között nincs is abban kivetnivaló, ha valaki életcélt lát álmai megvalósításában. A nyugati világban viszont túlzottan felértékelődött mára a siker fogalma.

munka

Amikor a tinik szakmát választanak, nem tudják, mivel szeretnének foglalkozni, csak azt, hogy abban sikeresek akarnak lenni. Karrierre, látványos eredményekre vágynak, anélkül, hogy igazi céljuk lenne vele.

Sokan csupán anyagi megbecsülést, vagy magas pozíciót remélnek a munkától, pedig a karrier más formában is elérhető. A sikeres ember nem feltétlenül gazdag, de anyagilag független, olyasmivel keresi a kenyerét, amit szeret, mindeközben valós értéket hoz létre, jó kapcsolatban van a kollégáival, és tevékenysége folyamán mélyíti az önismeretét. Sokan hibátlanok akarnak lenni, pedig sikeres csak az lehet, aki elfogadja, hogy semmilyen téren nem lehet tökéletes. Lehet valaki jól képzett, tehetséges, magabiztos, akár különleges is, de a hibamentesség távol áll az embertől. A tényleges sikernél fontosabb, hogy mi hogyan ítéljük meg eredményeinket. Sikerélményünk fokozására bevethetünk különféle mentális technikákat, átprogramozhatjuk az agyunkat a pozitívumok kiemelésére. Agykontrollal, meditációval, önszuggesztióval vagy vizualizációval is képessé válhatunk arra, hogy kudarcainkat is hálával, tapasztalatként fogadni, és személyiségünk jobbá tételére felhasználni.

Munkamánia

Sokan mennyiségi alapon közelítik meg a sikert. Abban bíznak, hogy ha erejükön felül, túlórákat nem sajnálva végzik feladataikat, az hamarabb eredményre vezet. Egyre többen hajszolják túl magukat, válnak munka alkoholistává, ami immár hivatalosan is szenvedélybetegségnek minősül. Nem az a munka betege, aki túl sok időt szentel a munkájának, hanem aki valamilyen belső kényszertől vezérelve képtelen abbahagyni azt. Persze, sokak életében lehetnek megerőltetőbb időszakok, határidős munkák, de ezek egyszer véget érnek és minden visszaáll egy egyensúlyi állapotba. A munkamániás viszont saját maga ellenfele, mindig meg kell előznie, felül kell múlnia önmagát, mindig jobban, gyorsabban, eredményesebben ténykedni a tegnapinál. A kitűzött célok egyre nagyobbak, egyre több idő és energiaráfordítással lehet elérni azokat, leállni viszont nem lehet, mert az megalkuvás.
A munka-alkoholisták között megkülönböztetünk alcsoportokat, aszerint hogy kit mi késztet önmaga túlvállalására. A grandiózus az elismerést hajszolja, a saját teljesítményét túl, másokét alulértékeli. A skizoid párkapcsolata, családja, barátai elől menekül a feladataiba. A könyvelő mániákusan rendszerez és szabályoz, soha nincs kész, ha valamit befejez, újrarendezi. A gyertyaégető-típus az unalomtól retteg, s ha kell, ha nem, maga generálja elfoglaltságait. A nyúl típus folyamatosan irányításra és kontrollra vár, keresi azokat a helyzeteket, ahol végrehajtó lehet akár folyamatosan.

Megállj!

Egy idő után szinte minden munkamániás azon kapja magát, hogy rutinszerűen oldja meg a feladatait, ilyenkor a mókuskerékből azonnal ki kell szállni. Ezt azonban csak az tudja megtenni, aki felismerte mániákusságát, elismeri kimerültségét és viselkedése örvénybe jutását. Ilyenkor adott a lehetőség a változtatásra. El kell jutni a felismerésig, hogy mi zavaró az adott munkában, a feladat, a főnökség, a beosztása, a munkaideje, vagy a hosszabb távú kilátások hiánya? Ha nem az ideális munkahelyen dolgozunk, attól még lehet vágyni egy jobbra. Fogalmazzuk meg, mivel vagyunk elégedetlenek a mostani helyzetünkben, és menjünk elébe a lehetőségeknek. Keressük meg, mi adja az örömtelenséget, a szakmai kielégítetlenséget. Mi veszi el a munkakedvünket? Mi az, amire szívesebben áldoznánk az időnket és az energiáinkat? Jussunk el addig a felismerésig, hogy arra van időnk, amire szeretnénk, és döntsük el, hogy mire akarunk időt szakítani az életünkből.

Kiégés

A túlhajszoltság vége nem lehet más, mint a kiégés, de ez egy hosszúfolyamat végállomása. Előtte sokáig hajt bennünket a sikervágy, amikor csak az elérendő cél lebeg a szemeink előtt, ugyanakkor a feltöltődést nem igényeljük és nem is forszírozzuk, mintha időpazarlás lenne minden perc, amit nem a munkának szentelünk.Ilyen hozzáállással azonban nagyon hamar megjelenik életünkben a stressz. Energiatartalékaink lemerülnek, krónikus fáradtság lesz úrrá rajtunk. A munkával szerzett sikerélmény csökken, miközben a magunkkal szembeni elvárások tartják magukat. Ahogy fáradunk, egyre többet hibázunk, sokasodik a kudarcaink száma. Ezek jóvátételére még jobban belehajszoljuk magunkat a munkába, de csak még jobban kimerülünk, és egyre kevesebb lesz a látható eredményünk. Önértékelésünk csökkenésnek indul, kudarctűrésünk gyengül. A folyamat vége elkerülhetetlen testi-lelki összeomlás, amely egyeseknél enyhébb depressziós tünetekkel, míg a gyengébbeknél akár öngyilkossági kísérletekkel is társulhat. Ma még elsősorban férfiak szenvednek ettől a jelenségtől.

Alulterhelés

Hihetetlennek hangzik, de a munkahelyi unalom legalább olyan veszélyes lehet a teljesítményünkre nézve, mint a túlterhelés. Míg a kiégés főként a férfiakat fenyegeti, a munkahelyi unalom inkább a nőket sújtja. Sokan panaszkodnak, hogy a tétlenség szívja le az energiáikat, nincs elég teendőjük a szakmájukban, netán nem méltó a képességeikhez egy adott feladat. Bizony, az alulfoglalkoztatottság keltette stressz, hosszú-távon hasonló fizikai tüneteket okoz, mint a túlterhelés, így alvászavart, fáradtságot, vagy éppen depressziót. Ma is óriási a nyomás, hogy bizonyítsuk nélkülözhetetlenségünket, pótolhatatlanságunkat, de csak rajtunk múlik, hogy megadjuk-e magunkat egy ilyen helyzetnek, vagy felülkerekedünk azon.

A munka, mint menedék

A munkamánia menekülés, valamiből vagy valamitől. Főleg a férfira jellemző, hogy a munka betege lesz, ha hiányzik belőle az önbizalom és önbecsülés, vagy legszívesebben félrevonulna az intimitás, és a társas kapcsolatok elől. Kezdetben csak a családját hanyagolja el, de később az emiatti bűntudatból még többet marad a munkahelyén. Sok munkamániás pusztán az otthonlét elől menekül a tennivalókba. Ki párkapcsolati zavarainak megoldását ódázza el a szüntelen távolléttel, ki az érzelmeitől, vagy azok hiányától menekül. Sokan abban bíznak, párjuk beleun ebbe az életbe, és akkor nem kell magukra vállalniuk az elégedetlenkedő szerepét, kimondani a bajokat. Másoknál működik a struccpolitika, a „ha nem tudom, nincs is" elmélet, és munkájukra hivatkozva maradnak ki a családi konfliktusokból.

Sok olyan ember válik a munka megszállottjává, aki minden látszat ellenére krónikus szeretethiányban szenved, mert nem ismeri a feltétel nélküli szeretet fogalmát. Az ilyen embert már kiskorában is csak akkor dicsérték meg, ha teljesített valami kitűzött célt, akkor szerették, ha megérdemelte. Aki ebben nő fel, az óhatatlanul is meg akar dolgozni az elismerésért, akkor is, ha az adott esetben alanyi jogon is járna neki. Csak akkor szerez neki örömöt valami, ha véres verítékkel küzdött érte, keményen megdolgozott érte. Az ilyen ember magától és környezetétől is maximalizmust vár el, megkeserítve ezzel maga és mások munkaidejét.

Szintén oka lehet a munkabetegségnek a kisebbrendűségi érzés, és az ebből fakadó megfelelni akarás. Aki például a család kisebb gyerekeként csak úgy tudta felhívni magára a figyelmet, hogy kiemelkedően teljesített, felnőve is magával hozza ezt a magatartást. Mindent félredob az érvényesülés érdekében, merő szeretetvágyból. Utolsó leheletéig dolgozik, hogy aztán magára vehesse a pótolhatatlanság tudatát, még ha tudja is, hogy az nem másoktól származik, hanem önmaga gerjesztette.

Forrás:EZO.TV/HÍR PORT24

 

 

2013-02-07

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite