2018. november 13., kedd - Szilvia
Keresés a tartalomban
TechnikaÖtven éve járt először ember az űrben

Ötven éve járt először ember az űrben


Az orosz tudósok attól féltek: a súlytalanság miatt az ember megőrül. Ám semmi ilyen nem történt: ma ötven éve a szovjet légierő egyik pilótája, Jurij Gagarin vált az első emberré az űrben.

gagarin04


A 27 éves kozmonauta missziója a Vosztok-1 fedélzetén 108 percig tartott, és számos drámai pillanat tarkította. Többek között hiátus az adattovábbításban, az antennákat, a fékezőrakétát és a modulok leválasztását érintő meghibásodások. Emellett ott volt az égető kérdés, amire a tudománynak még válaszolnia kellett, mit tesz a súlytalanság az emberi lénnyel?


Az orosz tudósok attól féltek, hogy zéró gravitációban az ember elveszítheti az eszét, és nem képes racionális döntéseket hozni. A repülés a tervek szerint teljesen automata módon ment végbe, a kérdés az volt, mi történik, ha a súlytalanság miatt Gagarin megőrül, és felülírja a programot. A mérnökök megoldása egy három számból álló biztonsági kód volt, amelyet a kozmonautának ilyen esetben be kellett pötyögnie, hogy visszanyerje az irányítást. Mindez azonban szükségtelennek bizonyult. A repülés biztonságos volt, a jóképű, orosz pilóta pedig a kommunista világ poszterarca lett, és 43 évvel halála után is nemzeti hős, emellett a Csillagvárosban működött szovjet űrprogram utolsó úttörői még mindig végtelen szeretettel emlékeznek rá.


Szergej Koroljov igyekezett bebetonozni a szovjet űrelőnyt, miután 1957 októberében sikeresen fellőtték a Szputnyikot, a világ első emberkéz alkotta műholdját. Emellett azt akarta, hogy nyergeljenek át az emberi űrrepülésre, és újabb győzelmet gyűjtsenek be Amerika ellen. Ám egy sor, a hatvanas éveket tarkító, elfuserált kísérleti repülés, és a 126 ember életét kioltó, kilövőállás-robbanást követően, a biztonság lett az elsődleges cél. A repülést egyetlen keringésre redukálták a súlytalanságot érintő kérdések miatt. Gagarin a tervek szerint a visszatéréskor ejtőernyővel ereszkedett le a kapszulából, mivel a landolási rendszer még nem állt készen.

 

gagarin01


Azonban ezen túl is igen magasnak ítélték meg a kockázatot. Mindezek ellenére, a misszióért zajló versengés igen erős volt azon 20 fiatal pilóta között, akik a rövid listán szerepeltek. Vlagyimir Satalov, korábbi kozmonauta, és a Csillagváros képzőközpontjának vezetője szerint Gagarin olyan ember volt, aki mellett az emberek megnyugodtak, és aki kedvességet sugárzott.


Mindössze három nappal a kilövés előtt - a későbbi Bajkonur kozmodromból - Gagarin megtudta, hogy övé a küldetés. Feleségének, Valentyinának írott levelében megkérte, hogy lányaikat „ne kis hercegnőkként, hanem valódi emberekként nevelje", és nyugodtan menjen újra férjhez, ha küldetése végzetesnek bizonyul. A repülés estéjén Gagarin, és tartaléka, German Tyitov korán lefeküdt, hajnali fél hatkor ébresztették őket. Gagarin viccelődött, pulzusszáma példaértékű, percenként 64 volt és ugyanígy is maradt, miután helyet foglalt a Vosztokban. A beszállás előtt meglátta Koroljovot, aki álmatlan éjszakája után igen elgyötörtnek nézett ki. Gagarin így szólt, „ne aggódjon Szergej Pavlovics, minden rendben lesz!" Koroljov később csodálkozva gondolt arra, a helyzet olyan volt, mintha Gagarin nyugtatta volna őt. Úgy tekintett a pilótára, mint fiára, és Gagarin is Koroljov képét hordta tárcájában.


A vészhelyzet esetén alkalmazandó biztonsági kód egy lezárt borítékban kellett volna maradjon, hogy a kozmonauta csak szükség esetén nyissa ki, ám Oleg Ivanovszkij, a Vosztok építését és kilövését felügyelő szakember elmondta, túl ideges volt, hogy ragaszkodjon a protokollhoz, így, miközben Gagarint a kapszulához kísérte, elsuttogta neki a kódot. Ő csak mosolygott, és elárulta, hogy már tudta, mivel instruktora, aki szintén igen féltette, már elmondta neki.


Ivanovszkij felsegítette Gagarint a létrán, majd a pilótafülkébe, aztán meglapogatta sisakját, és jó szerencsét kívánt, mielőtt becsukta volna a fedélzeti nyílást. Ekkor hallotta, hogy Koroljov az irányító helyiségből szólt, a jelzőfény, mely azt mutatta volna, hogy a fedélzeti nyílás hermetikusan le van zárva, nem kapcsolt be. Ivanovszkij és két asszisztense mind a 32, a nyílást rögzítő csavart kénytelen volt eltávolítani, majd villámgyorsan, ismét visszahelyezni. A kapszulában Gagarin fütyült.

 

gagarin02


A rakéta 1961. április 12-én, moszkvai idő szerint reggel 9 óra 7 perckor indult el. Koroljov és mérnökei gyorsan megkapták az első hibajelzést, mely problémát sugallt a segédrakétát érintően. Kiderült, hogy mindössze néhány másodperces szünet állt be az adattovábbításban. Gagarin orbitális pályáról küldött bizakodó jelentései valamivel csökkentették a feszültséget, és csak a repülés után derült ki, hogy egy antennahiba miatt a Vosztok magasabb és kockázatosabb pályára került.


A földi irányítókkal történő kommunikáció átirata szerint, Gagarint lenyűgözte a kapszula ablakán keresztül elé táruló látvány. Szavai szerint bolygónk „gyönyörű aurával" rendelkezik, és csodás árnyékokkal, melyeket a felhők vetnek a felszínre.
A visszatérés során, a fékezőrakétát is érintő meghibásodás miatt a hajó gyorsan pörögni kezdett, a landolási egység túl lassan vált le a szervizmodulról. Gagarin a tervek szerint kiugrott, és ejtőernyővel ért földet a Volga közelében, Moszkvától mintegy 720 kilométerre, délkeletre. Ott egy erdész felesége és unokája szúrta ki, aki megpróbált elmenekülni a fényes, narancssárga űrruhás idegentől. Valószínűleg azt hitték, amerikai kém, hiszen kevesebb, mint egy évvel azelőtt, az amerikai Francis Gary Powers pilótát lőtték le a Szovjetunió felett U2 kémrepülőgépével.


Gagarin nagy meglepetésére kiderült, hogy míg ő az űrben lebegett, kétszeresen előléptették, és őrnagy lett. Koroljovék indultak a landolási területre, és találkoztak vele a kommunista párt vendégházában. Április 14-én Gagarin visszarepült Moszkvába, ahol Nyikita Hruscsov, szovjet vezető és hatalmas tömeg fogadta.


A hidegháború alatt az ilyen „elsőbbségek" a technológiai hatalmat és az ideológiai felsőbbrendűséget demonstrálták. Ám mind az amerikai, mind a szovjet űrprogramok komolyabb ambíciókkal rendelkeztek, többek között embereket akartak Naprendszerbeli utazásokra küldeni. Mindkét fél állatokkal kísérletezett az emberek fellövése előtt. Számos ismert kudarc ellenére, a sikeres tesztek azt jelezték, hogy az emberek képesek túlélni az űrrepüléssel járó stresszhelyzeteket.

 

gagarin03


A győzelem közepette, a szovjet hatóságok már meg is kezdték a történelem átalakítását. Néhány helyi újság szemtanúkat idézett, akik látták, hogy Gagarin leereszkedik. Ám a hivatalos verzió szerint kapszulájában landolt, így a KGB minden ellentmondó beszámolót elkobzott. A szovjet hatóságok a kilövőállás helyszínéről is hazudtak, ami felesleges volt, mert a nyugat már tudott róla. A repülést érintő hazugságok később súrlódásokat okoztak a Nemzetközi Repülő Szövetséggel (FAI), melynek szabályai megkövetelik, hogy a pilóta gépével landoljon.


Amerika az eredmények láttán ledöbbent. Másnap a Kongresszus tagjai összehívták a NASA szakembereit. Az egyikük azt követelte, hogy szálljanak harcba. A NASA próbálta elmagyarázni, hogy a szovjet félnek több ideje volt, erőfeszítéseiket már 1954-ben megkezdték, négy évvel korábban, hogy az amerikai űrügynökség megalakult volna. Huszonhárom nappal Gagarin repülése után, 1961. május 5-én az amerikai Alan Shepard lett a második ember az űrben. Ám szuborbitális ugrása csak 15 percig tartott. John Glenn 1962. február 20-i repüléséig nem volt amerikai, akinek sikerült volna lepipálnia Gagarin Föld körüli keringését. Alig három héttel Shepard kilövése után, John F. Kennedy, amerikai elnök elkötelezte az országot, hogy az évtized végére embert juttasson a Holdra. A célt 1969. július 20-án sikerült elérni.


Gagarin örökségét mindeközben összeesküvés elméletek feketítették be. Továbbra is fennálltak a pletykák az elfuserált és végzetes missziókról, mely a szovjet űrprogramot övező titoktartás eredménye volt. Egyes korábbi repülések során próbababákat alkalmaztak, amelyeket összekeverhettek igazi emberekkel. Ám az biztos, hogy legalább egy halál igazi volt. Valentyin Bondarenko, kozmonauta alig egy hónappal Gagarin repülése előtt hunyt el a felkészülés során egy tűzesetben. Halála csak akkor vált publikussá, amikor a nyolcvanas években Mihail Gorbacsov bevezette reformjait.


Aztán következett Gagarin halála, 1968. március 27-én. Még mindig összeesküvés elméletek alapköve, amelyek szerint a KGB akarta halálát, mivel azt feltételezték, szembehelyezkedett a szovjet rezsimmel. Satalov, a korábbi kozmonauta, saját repülőgépében ülve várakozott a felszállásra Gagarin után. Látta, hogy barátja mosolyog és integet, aztán csak azt észlelte, hogy MiG-15-ös gépük becsapódott az erdőbe. Satalov szerint egy másik repülő hangrobbanásából származó lökéshullám lehetett a baleset oka.


Gagarin halála után felesége végre megkapta a levelet, amit még űrmissziója előtt írt neki. Valentyina Gagarina soha többé nem ment férjhez. Csillagvárosban élt, a kíváncsi szemek elől elrejtőzve, majd kiadta emlékiratait. Lánya, Jelena a Kreml múzeum vezetője. Fiatalabbik lánya, Galina gazdaságot tanít a Moszkvai Egyetemen.


Gagarin repülése a Vosztok fedélzetén teljesen automata volt, ám egyszerűen a tény, hogy volt bátorsága szembenézni az ismeretlennel, létfontosságú leckét tanított meg társainak, méghozzá azt, hogy van jövőjük az űrben.

 

Forrás: AP/Space.com/BBC/HÍR PORT24

2011-04-12

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite