2018. november 15., csütörtök - Albert, Lipót
Keresés a tartalomban
Nógrád MegyeSalgótarján történetének legsötétebb napjára emlékeztek

Salgótarján történetének legsötétebb napjára emlékeztek


1956salgótarjánA rendszerváltás óta most először emlékezett a Parlament Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, országgyűlési képviselő december 7-i napirend előtti felszólalásával az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzre. A Gyásznapon pedig a tragédia helyszínére látogatott Kövér László házelnök, aki részt vett a megemlékezést megelőző ökomenikus gyászmisén és a fáklyás felvonuláson is.


Az Acélgyári úti templomban ökomenikus istentisztelettel kezdődött Salgótarjánban az 1956. december 8. sortűz áldozatainak emléknapja. Innen a több száz fős emlékező tömeg fáklyás felvonulással érkezett a December 8. térre, ahol Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Pofosz Nógrád Megyei Szervezete közös megemlékezését tartották.

- Advent van. Lassan a harmadik gyertya gyújtására készülünk. Szívünket és lelkünket a béke és a szeretet nyugalma járja át. De az adventi várakozás fényét és békéjét Salgótarjánban a gyász sötétsége borítja. Mert 1956 decemberében Salgótarjánban „nem csillogott a karácsony", nem volt „arany dió a fákon". Mert „orosz tankok között hallgatnak a harangok", mert 1956. december 8-án gyilkoltak Salgótarjánban - kezdte emlékező beszédét Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, majd hangsúlyozta: - A hatóságok évtizedekig hazug propagandával palástolták szörnyű bűnüket. Hazugságra épült az oktatás, meghamisították, s ezzel elvették tőlünk a történelmünket. Mindezt jól mutatja az is, hogy az Ország Házában nem hangzott el megemlékezés a körzet szocialista egyéni országgyűlési képviselőitől a december 8-i sortűzről. De mit is várhatunk? A kapitalizmus köpönyege mögé bújt ál-szocialisták a rendszerváltás után is folytatták álságos politikájukat, nem a nemzet, hanem önös érdekeikért. Hallgattak a múltban elkövetett bűnökről a Parlamentben, a tragédiák helyszínén. S most, hogy 2010 áprilisában beteljesítettük '56 akaratát, tegnap az Ország Házában is megemlékezhettünk a salgótarjáni sortűz áldozatairól. Emlékeztünk arra, hogy december 8-án a salgótarjániak nem csak egy diktatúra ellen lázadtak fel, hanem a hazugság és a félelem ellen is. Hiszem, hogy itt Salgótarjánban - ahol sósabbak a könnyek, s a fájdalmak is mások - közös emlékezésünk egységet teremt, amely hozzásegíti Salgótarjánt ahhoz, hogy a félelem városából a feltámadás városa legyen: ahol az adventi várakozás fényei ragyognak a tekintetekben, ahol nem árnyékolja be lelkünk lámpácskáit többé a múlt, ahol tudunk tisztán, igazán várakozni. Ezt az egységet szimbolizálja, hogy ma velünk együtt emlékezik Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke, akit megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel üdvözlök városunkban - szólt a városvezető, gondolatait pedig így zárta: - Azóta bebizonyosodott, hogy a salgótarjáni hősök mártírhalála nem volt hiábavaló, mert nem engedtük, hogy elvegyék tőlünk a történelmünket, mert hittük, hogy Márainak van igaza, amikor azt mondja: „Angyal vidd meg a hírt az égből,/ mindig új élet lesz a vérből."


Székyné dr. Sztrémi Melinda után Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád Megyei Szervezetének elnöke mondott beszédet. Bérczesi Mihályné történelmi tényeket emelt ki:
- Akkoriban sortüzek döntötték el máshol is, szerte az országban a politikai vitát. Akkoriban lőttek például Budapesten a Nyugati pályaudvarnál, lőttek Tatabányán és Egerben, lőttek Gyulán és Zalaegerszegen...Azért jöttünk el ma este a December 8. térre, hogy emlékezzünk és ne felejtsünk. Emlékezzünk kicsire és nagyra, emlékezzünk mindazokra, akiknek élete itt szakadt meg vagy itt tört derékba. Minden halott drága nekünk, mégis néhányukat külön is megemlítem. Mert felejthetjük-e a tíz éves Kakuk Józsikát, a sortűz legfiatalabb áldozatát vagy az alig több mint húsz éves Telek lányokat? Felejthetjük-e a hóna alatt kenyeret szorongató édesapát vagy azt a várandós édesanyát, akinek áldott életével együtt hunyt ki egy másik élet, a jövő, a folytatás reménye? Kérdéseinkre tudja a választ minden becsületes gondolkodó, tisztességes ember - mondta a Pofosz Nógrád megyei elnöke.


Kövér László, az Országgyűlés elnöke szónoklatában a salgótarjáni sortűzről elmondta: 1956. december 8-án egy nemzet szabadsága veszett el egy egész nemzedék számára.


- A rendszer aztán önsúlyánál fogva egyik pillanatról a másikra összeroskadt és a nemzet egyik pillanatról a másikra visszanyerte szabadságát - fogalmazott, majd visszatérve 1956. eseményeihez elmondta: - Az egész ország harcolt. Harcolt Salgótarján is, még ha fegyveresen nem is szállt szembe a világ legerősebb hadseregének túlnyomó erejű páncélos kötelékeivel. A munkástanácsok az utolsó pillanatig a helyükön maradtak és vállalták mindazt, ami ezzel jár. Az emberek pedig értékelték ezt az áldozatot. A letartóztatott vezetőket a pufajkások kezéből a tömeg többször kimentette, s erre készültek december 8-án is. A létező szocializmus nevében fellépő karhatalmisták azonban minden határt átlépve mészárlásba kezdtek s a hivatalosan is igazolható negyvenöt halott helyett legalább háromszor annyi halottat és rengeteg sebesültet hagytak a téren. Mit üzent ezzel a sortűzzel a hatalom? - tette fel a kérdést a házelnök. - Azt, hogy esélyetek sincs. Azt, hogy a harcnak még nincs vége, de most már csak a legyőzöttek vére folyik. Azt, hogy mi, a világhódító eszme letéteményesei, a világhódító birodalom csatlósai bármit megtehetünk veletek - mondta.


- Sem a felkelők, sem a munkástanácsok akkor és ott nem győzhettek - folytatta. - De felmutatták az igazságot és a szabadság értékét. Hiába taposták szét a szovjet harckocsik a szabadságot, hiába lőttek a tömegbe Salgótarjánban és másutt, 1956 valami olyasmit indított útjára, amely erősebb volt a fegyvereknél. Egy nép lelke született újjá a szabadságban.
Az emlékezés fontosságáról Kövér László így fogalmazott: - Emlékeznünk kell, hogy amikor Magyarország jelenéről és jövőjéről gondolkodunk, azzal az elkötelezettséggel dolgozunk azokban a bizonyos rohanó hétköznapokban, hogy mindig hűségesnek kell maradnunk 1956 hőseihez. Azokhoz, akik bizonyára egyáltalán nem akartak hősök lenni, csupán munkások, hivatalnokok, diákok, családapák és családanyák, akik egy emberi, normális világban, egy szabad országban szerették volna hosszan számlálni rohanó, munkás hétköznapjaikat. Azokhoz, akik csak tették mindig, amit tenniük kellett, akkor is, amikor ez a „kellett" az önfeláldozást jelentette. Azokhoz, akik akkor nem nyerhették el a szabadságot, de örökségül hagyták ránk. Minden esztendőben vissza kell térnünk 1956 történetéhez. Minden esztendőben el kell jönnünk, legalább gondolatban, a sortüzek áldozataihoz is. (...) Köszönet és hála mindazoknak, akik megküzdötték, megszenvedték a mi szabadságunkat!

A megemlékezés végén Kövér László és Salgótarján önkormányzata elhelyezte közös koszorúját a December 8. emlékműnél, ahogy tette rajtuk kívül számos szervezet, politikai párt, '56-os szövetség és intézmény is.


Nógrád24.hu

2010-12-09

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite