2018. szeptember 25., kedd - Eufrozina
Keresés a tartalomban
Nógrádi polgárSoha nem akartam megjátszani magam - Pándy Piroska életről, művészetről

Soha nem akartam megjátszani magam - Pándy Piroska életről, művészetről


A primadonna operában vagy operettben főszerepet alakító népszerű színésznő, énekesnő. Használjuk a kifejezést pejoratív értelemben is: szeszélyes, szerepelni vágyó, magának kivételezést követelő nő. Az utóbbi semmiképpen sem illik Pándy Piroskára, a Magyar Állami Operaház magánénekesére.



A Salgótarján baglyasaljai városrészéből indult operaénekes olyan komolysággal ad koncertet szülőföldje múzeumtermében, mintha New Yorkban lépne fel. A tarjáni koncertre tanulta meg előző este a Pie Jesut Andrew Lloyd Webber Requiemjéből, és - 27 főszerep ide vagy oda - izgul. A zongoraszóló alatt kimegy a teremből, majd nagy sóhajtással indul újra az ajtó felé: Istenem, segíts! A művésznőt állva tapsolják, virágokat kap, majd a közönség körbeveszi.

Pándy Piroska


Pándy Piroska újra és újra hazajár, és mindig segíteni akar. Most azt döntötte el, hogy jövőre jótékonysági koncertet szervez, hogy legyen méltó zongorája a Nógrádi Történeti Múzeumnak, mert bármennyire jól játszik kísérője, Hegedűs Valér, a hangszer nem az igazi. Mire leülünk beszélgetni, a földig érő kék, fehér bolerós fellépő ruhából nadrágba és pulóverbe öltözik, én meg még a kedvességén, közvetlenségén álmélkodom.


- Örülök, ha így látja - mondja -, én mindig ilyen voltam, lánynak, asszonynak. Most már elvált vagyok, de még mindig ugyanez van bennem. Bárhol találkozik velem, ezt nem tapasztalja meg másképpen, és ez nincs máshogy akkor sem, ha rosszkedvű vagyok. Amikor a négy fal között vagyok otthon, akkor kisírom a bánatomat, de nem terhelek vele senkit soha. Pedig vannak aggodalmai, mostanában édesanyja betegsége foglalkoztatja, a nehéz pillanatokról pedig elég elárulni, hogy kilenc éve elvesztette a testvérét.


- Azt hiszem, ez genetika - teszi hozzá. - Az anyukám súlyos beteg, de mindig mosoly van az arcán, mindig a reményt, a hitet látom benne. Olyan tiszta gondolkodású, mindent nagyon-nagyon reálisan lát. Ha bármi bajom van, akkor csak őt szoktam felhívni, és mindig megmondja, hogy mit csináljak. Azért még kötöm az ebet a karóhoz, mert jó, hogy valaki kislányként vagy ismeretlen városlakóként kedves, rokonszenves, de ritkább, hogy művészként, hírességként is ilyen marad.


A választ egyszerűen intézi el: soha nem akart más lenni, mint aki, és nem az a fajta, aki a sikerektől elveszíti a józan eszét. Mint felidézi, kilenc éve, amikor meghalt a testvére, olyan karriert hagyott ott Németországban, olyan szerződéseket bontott fel, amelyek egyenesen vezettek volna a Milánói Scalától kezdve mindenhová. A családját választotta, azt, hogy nem hagyja magára az anyját és a nővére két fiát. Majd itthon kezdett elölről mindent.


- És mégis énekeltem az Operaházban, és mégis kaptam a szerződéseket - hangsúlyozza. - Mindig úgy fekszem le, hogy megköszönöm a Jóistennek az aznapi örömömet. Mindig is volt hitem, és ez elkísér egész addig, ameddig a földön lépdelek. Nagyon szeretek segíteni, néha még túlzásba is viszem, és soha nem akartam magam megjátszani. Mindig ilyen voltam, és ilyen is maradok. Azért tudok magamból annyit adni a közönségnek, mert minden főszerepbe, minden áriába beleteszem magam úgy, ahogy vagyok, szőröstül-bőröstül. Azt mondta nekem egyszer egy nagynevű olasz énekes - sajnos, már nincs köztünk -: itt a tipikus példája, hogyan lehet valaki egyszerűen természetes és természetesen egyszerű. Luciano Pavarottinak hívták, Isten nyugtassa.

Befáslizott lábbal

Pándy Piroskából egyébként egy térdsérülés miatt lett operaénekes. Testnevelés szakos gimnáziumba járt, amikor tönkrement a térde. Párhuzamosan a Salgótarjáni Váci Mihály Zeneiskola ének szakán tanult, és énektanára, Guthy Éva tartotta benne a lelket. Az Országos Diáknapok előtt összefogott a gimnáziumi énektanárral: elindították a baglyasi kislányt, aki megnyerte a sárospataki versenyt. Befáslizott lábbal.


- Sapszon Feri bácsi kíváncsiskodott, hogy létezhet, hogy ilyen csodaszép lány ilyen hosszú kékfestő szoknyában van. Biztos akarja látni? - tudakoltam, és megmutattam a fáslit, mire visszakérdezett: és hogy tudott úgy bejönni, hogy nem sántított? Azt mondta, maga színpadra termett, végezze el a zeneiskolai tanulmányait, és jelentkezzen. Így lettem énekesnő. Elvégeztem egy év alatt a három év anyagát, zongorát, szolfézst, magánéneket. Virág Laci bácsi tudna mesélni, hogy állandóan ott ültem. A konzervatóriumba azonnal felvettek. Innen indult az egész. Vagyis egy kicsit még korábbról: négyévesen már a baglyasi kultúrház színpadán énekelte a Megjött már a fecskemadár című dalt.


- Anyukám majdnem becsúszott a szék alá apuval együtt, és akkor Bözsi néne megjegyezte: Erzsikém, nem mondtátok, hogy ennek a kislánynak ilyen hangja van - emlékezik vissza. - Nem izgultam. Négykézláb másztam fel a színpadra.


Pándy Piroska szakmai útja a Fővárosi Operettszínházban kezdődött 1986-ban. 1993-ban debütált a Magyar Állami Operaházban, Johann Strauss A denevér című operettjében Rosalindát énekelte. Az InterOperett alapító tagja, Németországban vezető szoprán volt a Hofi Operában, a Nemzetközi Verdi Gála tagja. Fellépett többek között Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Kanadában, Izraelben, az Egyesült Államokban.


- Számított-e minderre?


- Á! Testnevelő tanár akartam lenni!
Mennyire nehéz az operaénekesi élet? Ezt a kérdést két oldalról közelítjük meg, az első szempont a test, a hang, a memória karbantartása.


- Jön egy betegség, nem tudsz mit csinálni, ágynak dőlsz - magyarázza. - Olyankor a jótékonysági rendezvényt a legnehezebb lemondani. Megtörtént, hogy a bátonyterenyei templomban én hoztam össze egy jótékonysági koncertet, és én nem tudtam ott lenni. Nem dohányzom, nem iszom, nem vagyok egy lumpenéletű ember. Megadom a szervezetemnek azt, amire szüksége van. Alszom, pihenek, nem viszek semmit túlzásba, azt hiszem, hogy ez a lehető legjobb. Nem félek a hidegtől, télen is eszem fagyit, forró ételt viszont nem.


Kipróbálta már éneklés előtt a tojássárgáját, de nem vett észre semmit. Egy módszert alkalmaz - torokszárazság ellen -, méghozzá az orvosi szódabikarbónával való öblögetést, amióta néhány éve allergiás lett.
A kérdés másik szempontja: a mai világ.


- Nem számít, hogy mit tudsz, azok az emberek számítanak, akik a televízióban szerepelnek - kesereg. - Lassan kiszorítanak bennünket a perifériára. Hiába tudsz bármit a szakmáról, és hiába tudsz felmutatni 27 főszerepet, mint én.
Úgy véli, hogy külföldön könnyebb... lenne, ha azok az emberek élnének, akikkel dolgozott, kapcsolatok nélkül azonban nem működik a világ.

Nagy szükség van a jótékonyságra

A Pie Jesu kottáját csak a fellépés előtti napon kapta meg, márpedig kotta nélkül akarta elénekelni.
- Szoktam ilyet csinálni. Nem kívánom magam dicsérni, de nagyon jó fejem van. Mellé még társul egy - anyukám szerint is - fantasztikus szív, és van alázatom a szakmám iránt, úgyhogy ez megy - mondja. - Nem szokott cserben hagyni a szellemiségem, a fejem, a lelkem.


- Nem érezni, hogy kevesebbet ad bele, ha Salgótarjánban énekel hetven ember előtt, mint teszi Philadelphiában több ezer ember előtt?


- Philadelphiában is állva tapsoltak nekem, ugyanígy. Egy fellépést sem veszek félvállról.


Pándy Piroska a Bajor Kritikusok Ezüst Rózsa-díja, Salgótarján Pro Arte díja, Nógrád megye Madách Imre-díja mellett elismeréseket kapott karitatív tevékenységéért is: az Ordo Hungariae és a Szent Lázár Lovagrend is dámává avatta.


Szerinte nagy szükség van a jótékonyságra, mert nagyon sok a nélkülöző, szegény, és akinek egy picivel több van, annak gondolnia kell arra, hogy van, aki már egy hete nem evett. Elsődlegesnek tartja, hogy a templomok állaga ne romoljon, az orgonák használhatók legyenek, és ne éhezzenek azok a gyerekek, idősek, akik önhibájukon kívül kerültek rossz helyzetbe. A kiselejtezett és a másoktól összegyűjtött ruhákat is elviszi a templomba, de most egy befogadott mellett másik három macskáról is gondoskodik. - Mint a szobrok, úgy ülnek a garázs előtt, ahogy várnak - jegyzi meg.


A Madách-díjat amerikai fellépése miatt később vette át. A januári ünnepségen videoüzenetben köszönte meg az elismerést, és arról is beszélt, hogy Verdi és Puccini után Wagner felé szeretne fordulni. Úgy gondolja, hogy korban, intelligenciában, hangban megérett arra, hogy Richard Wagner-szerepeket énekelhessen.


- Most Wagnert és Richard Strausst fogok énekelni. Strausst mindig is szerettem, de Wagner zenéjét nem értettem sokáig, meg kellett hozzá érni. Strauss az egyik nagy kedvencemmé vált, és nagyon szeretnék minél több dalt megtanulni - közli.


Pándy Piroska operettet, nótát is énekel: azt mondja, hogy az igényes dolgokat szereti. A haknikat például ezért utasítja el, "nem mintha nem jönne jól a pénz", ahelyett inkább olvas, tanul, pihen, szépítgeti a lakást.


Wagner Tannhäuser című operájából Erzsébetet szeretné még elénekelni, és "ha sikerülne lefogynom tíz kilót, akkor rám lehetne rakni egy szőke parókát, és jöhet a Trisztán és Izolda - az a nagy kedvencem".


Tíz kilót amúgy is szeretne lefogyni, az ugyanis a pajzsmirigyproblémák miatt került fel rá.
- Tíz kiló fölösleg van rajtam, igen, és az nagyon sok, az tizenkét centi... - érvel.

Mindig készül valamire

Németországban és az Egyesült Államokban tervez fellépéseket, "ott nem számít, hogy 48 éves vagyok".
Az emlékezetes szerepek közé sorolja Giuseppe Verdi Az álarcosbáljában Amelia áriáját, ezzel debütált Németországban, és a Nabuccóból Abigaille szerepét. Utóbbit az Operaházban énekelte legutóbb, és három hét alatt tanulta meg.


- És elmondhatom magamról, hogy habár sose voltam Traviata-alkat, mégis egyedüli vagyok ebben az országban, aki több mint ötvenszer énekeltem a Traviatát - büszkélkedik.


Pándy Piroskában minden fellépés előtt ott van a drukk, "aki nem izgul, az nem művész, az csak iparos". A szerepszövegek észben tartására vonatkozó kérdésre azt válaszolja: amit egyszer megtanul az ember, azt nem kell soha többet megtanulni.


- Visszaismételni lehet, meg van, amit már másképp csinálok, mint tíz évvel ezelőtt - teszi hozzá.
Ezt is egyfajta adottságnak tartja. Németül, franciául, olaszul és angolul beszél. Olasz és német nyelvből középfokú nyelvvizsgája van, és készül arra, hogy letegye a felsőfokút.


Szerepekkel minden nap foglalkozik, ismétel, frissíti a repertoárt, mindig készül valamire. Szeret sétálni, amit egyébként a térdműtét és a plusz tíz kiló terhelte ízületek miatt kell is. Szereti a jó könyveket is, nincs bejárónője, mindennap főz, és igyekszik ezt egészségesen tenni. Már akkor szűrt vizet használt, amikor Magyarországon még nem volt divat, és ahogy Németországban megtanulta, szelektíven gyűjtötte a hulladékot. Vigyáz a természetre, "mert nem sok maradt belőle".


- Voltak nehéz pillanatok az életemben - vallja be -, meg még biztos lesznek is, de semmit nem bántam meg, és folyton csak egészséget, tiszta fejet, tiszta gondolatokat, türelmet és nyugalmat kérek a Jóistentől minden reggel, amikor felkelek.

 

Forrás: MTI-Press - Dudellai Ildikó
Fotó: TarjániKépek

 

2011-12-11

Nógrád 24 hírportál
A Nógrád24.hu kiadója a MEDIA TODAY KFT. © Minden jog fenntartva. |
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Etikai kódex | Hírarchívum | RSS | Oldaltérkép
Weboldal készítés: DreamSite