A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) Nógrád megyei szervezetének idei Príma díjátadó gáláján Salgótarjánban az év fa-, építőanyag kereskedője a Káplár Fatelep Kft. lett. Ennek apropójából beszélgettünk Káplár Kornéllal és Káplár Andrással a kezdetekről, hogy számukra mit jelent ez az elismerés, mit jelent ma vállalkozónak lenni Nógrád megyében, és mi az, ami őket motiválja.
Interjúsorozatunk célja, hogy sikeres Nógrád megyei vállalkozásokat, vállalkozókat mutassunk be olvasóinknak, hogy a vállalkozások mögött megismerjük az EMBERT is, aki megálmodta, létrehozta és működteti vállalkozását. Munkahelyeket teremtve, szolgáltatásokat biztosítva ezzel megyénkben.
Meséljenek a kezdetekről. Hogy indult el az Önök vállalkozása?
Nógrád megyéből, Érsekvadkertről indult a történetünk, közel húsz éve vagyunk a fakereskedelmi üzletágban. Fával kereskedett a család, apánk, nagyapánk, dédapánk, 1900-as évektől mindenki fával, asztalos munkával foglalkozott. Édesapánknak a ’90-es években asztalosipari vállalkozása volt, nyílászárokat, bútorokat gyártottak, és akkor találtuk ki, hogy kereskedelmi céget is kéne mellé felépíteni. Ekkor vettük meg Érsekvadkerten a telket, ahol megnyitottuk első kereskedésünket és onnan fejlődött ki gyakorlatilag minden. Egy telephellyel belevágtunk Nógrád megyében, és aztán szépen lassan elkezdtünk fejlődni. Ma már a Nógrád megyei telephelyünk mellett öt másik fateleppel rendelkezünk az ország különböző pontján.
Mit tartanak a legfontosabbnak a munkájuk során?
Folyamatosan növekedtünk országos szinten az elmúlt időszakban, ennek ellenére nagyon fontosnak tartjuk a családias légkör megteremtését, és hogy szeressenek bejárni a kollégák. Ők vannak az első helyen mindenképp. A másik legfontosabb dolog pedig az ügyfeleink magasszintű kiszolgálása. Fontosnak tartjuk a minőséget és azt, hogy a vásárlóink a lehető legjobb kiszolgálásban részesüljenek bármelyik telephelyünkön.
Az Önök cégében az átlagéletkor 30 év. Hogyan tudják a fiatal munkavállalókat megtalálni és a cég számára fontos kulcsembereket megtartani?
K.A. Mi a kiválasztási folyamatban mindig elsősorban az embert nézzük, hogy milyen a személyisége, nem a szakmai dolgokat, hogy tudja-e, milyen fajta gerendák vannak, mert nyilván az megtanulható. Sokkal fontosabb számunkra, hogy milyen személyiségű az ember, milyen az életfelfogása. Nagyon sok kolléga van, aki több mint 10 éve már velünk dolgozik, annak ellenére, hogy ilyen fiatal az átlagéletkor, ők most már a középvezetői csapat, a telephelyeket ők vezetik általánosságban. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a kollégáink elégedettek legyenek a munkakörülményekkel, lássák, hogy van jövőképük a cégen belül, folyamatosan eléjük tesszük a fejlesztési terveket és bevonjuk őket a döntéshozatalba. Lényegében sajátjuknak érzik a céget. Együtt járunk különböző képzésekre, legyen az kommunikációs tréning, értékesítői tréning vagy vezetői tréning. Együtt fejlődünk, együtt tanulunk.
Kornél, Öntől kérdezem, hogy a TAO Csikung hogyan segíti a munkájában?
2007-ben, 15 éve kezdtem a TAO Csikungot, akkor volt egy komoly betegségem, komoly mélypontom, nem volt semmi energiám, és ekkor akadt a kezembe Manta Chia Mester egyik könyve, amelynek gyakorlatai segítségével sikerült a következő néhány évben az állapotomban jelentős javulást elérnem. Azóta már nagyon sok minden történt, már oktatom is hét éve itt Magyarországon. Mára már egy elég nagy szervezet lettünk, sok ezer gyakorló van már, és van közel 100 oktatóm, akik csinálják ezt az országban. Ez egy stresszoldó, energetizáló torna és meditáció. Mindegy, hogy céget vezetsz, vagy dolgozol valahol, vagy tanulsz, a stressz mindenki életében előfordul, főleg mostanában az utóbbi 2-3 évben. Tehát éppen ezért nekem ez egy nagyon jó módszer, hogy oldjam a feszültséget. És ha nincs feszültség, akkor magasabb az energiaszintünk. Ekképpen bármit is csinálok, akkor azt sokkal több energiával, kedvvel tudom csinálni, sokkal hatékonyabb leszek abban a dologban, amit csinálok. Így tudom összekapcsolni a fatelepet meg a csikungot, onnan nyerem az energiát, és a feszültséget így tudom elengedni.
Testvérként milyen együtt dolgozni egy cégben?
K.A. Jó. Sikerült mindkettőnknek megtalálni a feladatát a cégen belül, tehát el tudjuk különíteni, hogy én operatívan vezetem a céget, Kornél már kicsit háttérbe lépett, ő már csak a fejlesztési területekkel foglalkozik. Így mind a ketten megtaláltuk azt a dolgot, amit szeretünk csinálni.
És az elején nem voltak súrlódások?
K.K. Nem jellemző. Igazából ez is egy dinamikus dolog. Nem lehet azt mondani, hogy ez így volt mindig, mert 15-20 éve megy ez a sztori. Én előbb végeztem az iskolával, elkezdtem csinálni, András akkor még főiskolára járt, ő hat évvel később diplomázott és akkor szállt be az üzletbe, akkor már ketten csináltuk. Aztán nőtt a cég, egyre több feladat volt. Nekem bejött a csikung mellé, ami egyre több időt vett el és akkor egyre inkább kezdtem a napi dolgokból hátralépni, de akkor András betöltötte azt az űrt, és betölti most is. Tehát ez egy olyan dinamikusan változó dolog, ahogyan az életünk is alakult, folyamatosan kisegítjük, kiegészítjük egymást.
A beszélgetésünk elején említették, hogy a család már az 1900-as évek óta fával dolgozott. Önök számára egyértelmű volt, hogy ezen az úton mennek tovább?
K.A. Igen, nekem egyértelműen igen.
K.K. Igen, nekem is. Még az elején, amikor főiskolára jártam, akkor a haverok, csoporttársak egyike egy nagy olajipari céghez ment dolgozni, a másik a bankszektorban helyezkedett el, jó fizetés, szép csillogó iroda. Én meg Érsekvadkert és por, kosz, targonca, füst, és akkor én is elgondolkoztam, hogy lehet, hogy nekem egy multihoz kellett volna mennem dolgozni, de maradtam a cégben. Így utólag visszagondolva nagyon örülök, hogy így döntöttem, hiszen gyerekkorunktól kezdve ebben nőtünk fel édesapánk mellett.
Mit tartanak a pályafutásuk eddigi legnagyobb sikerének?
K.K. Talán, ha egyet kellene kiemelni, akkor az, hogy mindig tűzünk ki terveket. Vannak negyedéves, egyéves, valamint három és ötéves terveink is előre. Tudjuk, hogy merre tartunk és ezeket mindig tudjuk is hozni. 5-6 éve megy tudatosan a tervezés és a célkitűzés, akár mi ketten Andrással, akár a csapattal. És ezek igazából mindig működnek is.
K.A. Nekem a VOSZ díj, hiszen 32 évesen ilyen elismerésben részesülni nagyszerű érzés. Nagyon meglepődtünk, hogy mi kaptuk ezt a díjat, de ugyanakkor jól esett ez az elismerés, büszke vagyok arra, hogy ezt ennyi idősen elértem, ezt nem sokan mondhatják el magukról.
Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
K.A. Jövő év tavaszán tervezünk egy szegedi telephelyt megnyitni, ez a terület még egy szürke folt a térképen, és akkor már egészen jók vagyunk az országban. Olyan 150 kilométeres körzetben szeretnénk működtetni az országban.
Hogyan látják a faipar helyzetét a jelenlegi gazdasági válság kapcsán?
K.K. Igazából, ha visszanézünk 2-3 évre a COVID elejétől, gyakorlatilag folyamatosan válságban vagyunk, mert mindig olyan helyzetek vannak most egymás után, amik eddig soha nem voltak. Nyilván ezek a mi piacunkra is hatással vannak. Én azt szoktam mondani a kollégáknak, hogy ezeket túléltük, sőt nyertesei voltunk a dolognak, mert közben is folyamatosan fejlődtünk ezen időszak alatt, akkor bármi jöhet, mert mi tudunk hozzá alkalmazkodni és úgy is jól tudunk kijönni belőle. Tehát annak ellenére, hogy most már nagyok vagyunk, nagyon gyorsan alkalmazkodunk, nagyon rugalmasak vagyunk. Online nagyon erősek vagyunk, akármi lesz, úgy is az online felé terelődik mindenféle kereskedelem.
K.A. Megoldandó feladatok jönnek majd, mi alkalmazkodunk. Biztos, hogy valami változást hoz majd, hiszen a válságok mindig változást hoznak.
PFA